
Ha bármi ilyesmi rajtam múlna,
akkor ezt a novellát besorolnám az iskolások kötelező olvasmányaiba, hiszen élvezetes, lenyűgöző
stílusban mutatja be az adott történelmi korszakot és annak anomáliáit, mégpedig
olyan természetességgel, melynél fogva
semmi nem zavarhatja boldog belefeledkezésünket a mesemondó történetébe.
A székely vonal a Jovan háborúról
álmodik c. írásban visszaköszön, itt a lélektani szál dominál, nem egyszerű
eldöntenünk, mi zavarta meg Jovan elméjét: a háború borzalmai, vagy szerelmének
hűtlensége, esetleg mindkettő. Nem tudjuk meg, mi lett Jovan későbbi sorsa, itt
már nincs igazságszolgáltatás, csak a büntetés (jutalom) folytatódik: maga az
élet.
Az Igazam volt Tévedtem című
írásban megjelenik a misztikum, az irodalmi életből kiátkozott valamikori,
talán „szocialista realista” szerző önkéntes száműzetésben esztergálja az
újságírás széklábait, a történetben az utolsó publikációja valóra válik, vagy
ellenkezőleg: a jövőt jósolja meg. Kemény emberi dráma sejlik elő a történet finom
ködéből, ez a drámaiság a szerző valamennyi novellájában megtalálható, imitt-amott misztikus árnyékot vetve.
További spoilerezés helyett csak
annyit, hogy ez a novelláskötet az élet nagy kérdéseiről egy szót sem szól közvetlenül,
azonban a történelem keretei között megélt egyéni históriák elbeszélése mindent
előhív az értő olvasóból, amit az életről érezni érdemes. Erre csak a magas szintű művészet
képes. És kétségtelenül erről van szó esetében. (Haklik Norbert: Tom Hanks a
vizek felett. Budapest, Scolar Kiadó, 2017.)