Két férfi, két egyéniség. Teszik, amihez
értenek, hihetetlenül fontos számukra a külvilág, de cselekedeteiket nem a külső
elvárások vezérlik, hanem valami más. Valami titok. Simon Erika két interjút tartalmazó kötete, a Lépcsők az égbe eltérő életpályát járó férfiakról szól, az interjú legnemesebb hagyományainak megfelelően, hiszen Simon Erika nem kíváncsiskodik, hanem empatikusan, tapintatosan, alapos
felkészültséggel átveszi hőseinek rezgésszámát, velük vibrál, átélve és
közvetítve azt a csodát, amely Hardi Richárd szemorvos és Érdi Tamás
zongoraművész lényében, emberi mivoltában megnyilvánul.
Hardi Richárd szemorvos
a Nyolc Boldogság katolikus szerzetesi közösség tagjaként szenvedő afrikai
emberek számára nyújt reményt, klinikát teremtett a semmiből, ha kell, autót
szerel, az őserdő rogyadozó hídjain, veszélyes és keskeny, sáros utakon halad. Szinte
teljesen elvágva a modern kommunikációs lehetőségektől, a kunyhóik előtt halált
váró világtalanoknak adja vissza a fényt és az esélyt. A környezetet, az emberi
viszonyokat sokan reménytelennek ítélnék, ő azonban nem gondolkodik ilyesmin,
szervez, dolgozik, tanít, gyógyít, imádkozik - alázattal és szerényen. Mert valójában Ő ott
a Remény.
Érdi Tamás csecsemőként
veszítette el a szeme világát, Ő nem a szemeket gyógyítja, hanem a szívet, a lelket ajándékozza meg művészete erejével. Zsenialitása,
elhivatottsága, érzékenysége és szorgalma lenyűgöző, az imponáló műveltségű Simon
Erika időnként hosszabban is kérdez, hogy előcsalogassa mindazt a sok izgalmas tudást,
amelyet Érdi Tamás őriz és megél, sokkal, nagyon sokkal többet észlelve és érzékelve
a világ szépségeiből, mint megannyi látó. Talán ez a szenzitivitás
zsenialitásának egyik összetevője.
Könyvtáros bácsi az
emberi értékekre, felemelő életutakra, történetekre érzékeny olvasóknak ajánlja
ezt a kis kötetet, amely az Érdi Tamás-interjúra tekintettel, valamennyi zenei
gyűjtőkörrel rendelkező könyvtár állományában is nélkülözhetetlen. (Simon Erika: Lépcsők az égbe. Iker-interjú Hardi Richárddal és Érdi Tamással. Bp., Kairosz, 2017. 121. oldal)
Nagyon köszönöm, hogy fel hívta a figyelmemet erre a könyvre. Feltétlenül el fogom olvasni.
VálaszTörlés