Hardi Richárd szemorvos
a Nyolc Boldogság katolikus szerzetesi közösség tagjaként szenvedő afrikai
emberek számára nyújt reményt, klinikát teremtett a semmiből, ha kell, autót
szerel, az őserdő rogyadozó hídjain, veszélyes és keskeny, sáros utakon halad. Szinte
teljesen elvágva a modern kommunikációs lehetőségektől, a kunyhóik előtt halált
váró világtalanoknak adja vissza a fényt és az esélyt. A környezetet, az emberi
viszonyokat sokan reménytelennek ítélnék, ő azonban nem gondolkodik ilyesmin,
szervez, dolgozik, tanít, gyógyít, imádkozik - alázattal és szerényen. Mert valójában Ő ott
a Remény.
Érdi Tamás csecsemőként
veszítette el a szeme világát, Ő nem a szemeket gyógyítja, hanem a szívet, a lelket ajándékozza meg művészete erejével. Zsenialitása,
elhivatottsága, érzékenysége és szorgalma lenyűgöző, az imponáló műveltségű Simon
Erika időnként hosszabban is kérdez, hogy előcsalogassa mindazt a sok izgalmas tudást,
amelyet Érdi Tamás őriz és megél, sokkal, nagyon sokkal többet észlelve és érzékelve
a világ szépségeiből, mint megannyi látó. Talán ez a szenzitivitás
zsenialitásának egyik összetevője.
Könyvtáros bácsi az
emberi értékekre, felemelő életutakra, történetekre érzékeny olvasóknak ajánlja
ezt a kis kötetet, amely az Érdi Tamás-interjúra tekintettel, valamennyi zenei
gyűjtőkörrel rendelkező könyvtár állományában is nélkülözhetetlen. (Simon Erika: Lépcsők az égbe. Iker-interjú Hardi Richárddal és Érdi Tamással. Bp., Kairosz, 2017. 121. oldal)
Nagyon köszönöm, hogy fel hívta a figyelmemet erre a könyvre. Feltétlenül el fogom olvasni.
VálaszTörlés